PÜ BH 2026/9

[1] Az alperes 2022. október 31-én a reggeli órákban lakóhelye külterületére ment azért, hogy védettnek minősülő fenyőrigókra vadásszon. Az alperes vadászati jogosultság nélkül tartózkodott a területen, ahol lelőtt négy fenyőrigót, későbbi elvitel és elfogyasztás céljából. A fenyőrigók közül három azonnal, egy pedig a cselekmény felfedezését követően röviddel elpusztult. Az alperes által elejtett fenyőrigók együttes értéke 100 000 forint.

[2] A büntetőbíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes a fenti magatartásával megvalósította a lőfegyverrel visszaélés, valamint a természetkárosítás bűntettét, továbbá a lopás vétségének kísérletét, ezért őt halmazati büntetésül szabadságvesztésre ítélte, amelynek végrehajthatóságát próbaidőre felfüggesztette.

[3] Az ügyész felperes a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Tvt.) 60. § (2) bekezdése alapján előterjesztett keresetében kérte az alperes 100 000 forint és kamatai megfizetésére kötelezését arra hivatkozva, hogy az alperes négy fenyőrigó kilövésével természeti értéket károsított.

[4] Az elsőfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 176. §-a (1) bekezdés b) pontja alapján végzésével visszautasította a keresetlevelet. Indokolása szerint a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény (a továbbiakban: Fmhtv.) 3. § (2) bekezdése alapján a hárommillió forintot meg nem haladó követelés csak fizetési meghagyás útján érvényesíthető, mely értékhatár alatt az ügyész keresetindítási joga is úgy értelmezendő, hogy a perbeli igényt fizetési meghagyás útján érvényesítheti.

[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság végzésével a Pp. 389. §-a szerint alkalmazandó 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta az elsőfokú bíróság végzését azzal, hogy a Pp. 254. § (2) bekezdése alapján tájékoztatta a felperest, követelése a közjegyző előtt indítható fizetési meghagyásos eljárásban érvényesíthető.

[6] A jogerős végzés indokolása szerint a felperes arra szöveghűen hivatkozott, hogy a Tvt. 60. § (2) bekezdése „keresetindításra” hatalmazza fel, mivel e rendelkezés szerint természeti érték, terület, valamint védett természeti terület veszélyeztetése, károsítása esetén az ügyész keresetet indíthat a tevékenységtől való eltiltás, illetőleg a tevékenységgel okozott kár megtérítése iránt. A felperes szó szerinti értelmezésével szemben azonban a részben az elsőfokú bíróság által is hivatkozott eljárási szabályok az elsődlegesek, amelyek alól a jelen per nem képez kivételt.

[7] A másodfokú bíróság kiemelte, hogy az Fmhtv. elsőfokú bíróság által is hivatkozott 3. § (2) bekezdése szerint csak fizetési meghagyás útján vagy a Pp. 167–168. §-aiban meghatározott módon érvényesíthető a kizárólag pénz fizetésére irányuló olyan lejárt követelés, amelynek a Pp. pertárgyérték meghatározására vonatkozó szabályai szerint számított összege a hárommillió forintot nem haladja meg, feltéve, hogy

a) a feleknek van ismert belföldi lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye, illetve székhelye vagy képviselete (a továbbiakban együtt: kézbesítési cím), és

b) a pénzkövetelés – az (5) bekezdésben meghatározott kivétellel – nem a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény alapján létesített jogviszonyból, közalkalmazotti jogviszonyból, köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyból, egészségügyi szolgálati jogviszonyból, rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonyból, honvédelmi alkalmazotti jogviszonyból, szolgálati jogviszonyból, közfoglalkoztatási jogviszonyból, a sporttörvény alapján kötött munkaszerződéses jogviszonyból, szakképzési munkaszerződés alapjául szolgáló jogviszonyból, nemzeti felsőoktatási törvény szerinti hallgatói munkaszerződésből eredő jogviszonyból, illetve szociális szövetkezettel és foglalkoztatási szövetkezettel létesített tagi munkavégzési jogviszonyból, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvényben meghatározott közszolgálati vagy közigazgatási szerződéses jogviszonyból ered.

[8] A másodfokú bíróság szerint e jogszabályhely alapján a felperes igényérvényesítése nem képez kivételt és a további ott szabályozott feltételnek is megfelel, ezért a felperes által szűken értelmezett „keresetindítás” kötelezően a fizetési meghagyásos eljárásban történő igényérvényesítést jelenti. Ehhez képest is azonban a Pp. rendelkezései irányadóak elsődlegesen. A Pp. 254. § (1) bekezdése szerint pedig csak a közjegyző hatáskörébe tartozó, az Fmhtv.-ben szabályozott fizetési meghagyásos eljárásban érvényesíthető – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a kizárólag pénz fizetésére irányuló olyan lejárt követelés, amelynek pertárgyértéke a hárommillió forintot nem haladja meg. Ilyen eltérő törvényi rendelkezést azonban a Tvt., az Fmhtv. vagy a Pp. sem szabályoz. Utóbbi kapcsán azt is rögzítette, hogy a Tvt. nem írja elő a Pp. közérdekből indított perekre vonatkozó különleges szabályainak alkalmazását, ezért e különleges szabályokat nem is kell alkalmazni a Pp. 571. §-a alapján [amely szabályok viszont – a pertárgyérték függvényében eltérően az általános szabályoktól – a keresetlevéllel történő perindítást szabályozzák (Pp. 571., 574. §). Rámutatott: mindezeken túlmenően a Pp 256. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztésének ugyanaz a hatálya, mint a keresetlevél előterjesztésének, azaz a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztése a „keresetindítás” hatálya alá esik.

[9] Utalt arra is, hogy az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 27. § (5) bekezdés e) pontja szerint törvény „perindításra” jogosíthatja az ügyészt – különösen – a környezet, természet és termőföld védelmével összefüggésben. Az Ütv. 26. § (1) bekezdés második mondata értelmében pedig az ügyész ezeket a hatásköreit a törvénysértés kiküszöbölése érdekében – egyebek mellett – elsősorban bírósági peres és nemperes eljárások megindításával („perindítási jog”) gyakorolja.

[10] Értelmezésében e rendelkezések szerint is valamely nemperes eljárás megindítása azt jelenti, hogy az ügyész a „perindítási” jogával él. Az ügyészség közérdekvédelmi feladatairól szóló 3/2012. (I. 6.) LÜ utasítás (a továbbiakban: Utasítás) 42. § (2) bekezdésében szabályozottak is ezen értelmezés irányába mutatnak; az itt rögzítettek szerint ugyanis nem indítható kereset olyan esetben, amikor az igény más eljárás útján, egyszerűbben érvényesíthető. Az Utasítás 47. § a) pontja szerint pedig az ügyész nemperes eljárásban akkor vehet részt, ha arra külön jogszabály feljogosítja, amire tekintettel úgy ítélte, hogy a felperes értelmezésétől eltérően ügyészként nemhogy nem vehet részt nemperes eljárásban, hanem a perbeli igényt kizárólag fizetési meghagyásos eljárásban érvényesítheti. Ezt az értelmezést a másodfokú bíróság álláspontja szerint nem gyengíti a felperes által a fellebbezésében hivatkozott 2/2012. KMPJE számú jogegységi határozat sem, mert az abban foglaltak is – csakúgy, mint az Ütv. 27. § (2) bekezdése és a Pp. 60. § (1) bekezdése – azt deklarálják, hogy az ügyész a fél jogait gyakorolja, azaz a perindítás vonatkozásában sem többet, sem kevesebbet.

[11] A jogerős végzés ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati és – külön beadványban – a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet.

[12] Felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzés – elsőfokú végzésre is kiterjedő – hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.

[13] Álláspontja szerint a jogerős végzés az ügy érdemére kiható módon jogszabálysértő, mert a Pp. 176. § (1) bekezdés b) pontjába és a 254. § (1) és (2) bekezdésébe; az Ütv. 1. § (2) bekezdésébe, a 26. § (1) bekezdésébe, a 27. § (5) bekezdés e) pontjába és (6) bekezdésébe; a Tvt. 60. § (2) bekezdésébe, az Fmhtv. 1. § (1) bekezdésébe, 3. § (2) bekezdésébe és a 24. § (1) bekezdés b) és c) pontjába ütközik. A felperes hivatkozott arra is, hogy a jogerős végzés jogkérdésben indokolás nélkül eltér:

– a Kúriának a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétett 2/2012. KMPJE határozatától, valamint a Pfv.21.769/2013., Gfv.30.200/2020/8., Pfv.21.008/2022/4. számú határozataitól az ügyész közjogi jogalanyisága tárgyában, továbbá

– az 1/2019. PJE határozatában foglaltaktól az eljárás folytatásának kötelezettsége tárgyában.

[14] Érvelése értelmében törvényi felhatalmazásának hiányában az ügyész közjegyzői hatáskörbe tartozó fizetési meghagyásos eljárás megindítására szorítása az Ütv. felülvizsgálati kérelemben megjelölt rendelkezéseit sérti. Rámutatott: a hivatkozott rendelkezésekből következően az ügyész konkrét ügyekben való fellépésének és a fellépés módjának mindig közvetlenül valamely külön törvényi rendelkezésre is visszavezethetőnek kell lennie. A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy az ügyésznek nemcsak a fellépés esetei, hanem a fellépés módja tekintetében is külön törvényi felhatalmazásra van szüksége. Csak a bírósági nemperes eljárás megindítása jelenti azt, hogy az ügyész perindítási jogával él. Tekintettel arra, hogy az Ütv. kizárólag bírósági peres és nemperes eljárást szabályoz, az Utasítás fogalomhasználata is csak ezen eljárásokra vonatkozhat.

[15] A felperes a Pp. 254. § (1)–(2) bekezdése és a Tvt. 60. § (2) bekezdése megsértését a törvény eltérő rendelkezése hiányának másodfokú bíróság általi megállapításával kapcsolatban állította. A jogerős végzés jogi indokaival szemben a megsértettként megjelölt jogszabályi rendelkezések együttes értelmezéséből szerinte az következik, hogy a jogalkotó az ügyészi igényérvényesítést kereset formájában kívánta lehetővé tenni. A Tvt. 60. § (2) bekezdésében a jogalkotó tudatosan alkalmazta a kereset kifejezést, és a később megalkotott Fmhtv. és az Ütv. vagy a Pp. hatályba lépése után sem módosította ezt az igényérvényesítési módot.

[16] Kitért arra is, hogy a Tvt. 68. § (2) bekezdése szerint a védett állat- és növényfaj egyede állami tulajdonban áll. Az állami vagyon megóvása pedig nem tehető függővé az abban keletkezett kár mértékétől azáltal, hogy a hárommillió forintot el nem érő kár okozása esetén az állam mint tulajdonos – a kárigényének érvényesítése során az ügyészi kereset benyújtásának kizárásával – jogi korlátba ütközik. A másodfokú bíróság – annak ellenére, hogy a Pp. 254. § (1) bekezdése alapján a Tvt. 60. § (2) bekezdése eltérően rendelkezik – a jogszabályi feltételekkel ellentétes igényérvényesítési módot (fizetési meghagyásos eljárást) határozott meg.

[17] A felperes szerint a kár megtérítése iránti kereset fizetési meghagyásos eljárásra való utalása az Fmhtv. 1. § (1) bekezdésével, a 3. § (2) bekezdésével, a 24. § (1) bekezdés b) és c) pontjával ellentétes. Az Fmhtv. preambulumából következően a fizetési meghagyás magánfelek egymás közötti pénzköveteléseinek behajtására szolgál. Az Alaptörvény 29. cikkére is figyelemmel az ügyész állam javára szóló igényérvényesítése nem tartozik ebbe a körbe. A fizetési meghagyásos eljárás nem szolgálhat arra, hogy abban az ügyész absztrakt közjogi jogalanyként az állam javára kérje kártérítés megfizetését az összeg meghatározott számlára történő utalásával, mivel ebben az eljárásban nincs helye más javára szóló fizetési kötelezésnek. A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem nyomtatványa sem teszi lehetővé az ilyen igényérvényesítést.

[18] Rámutatott: a jogerős végzés azért is jogszabálysértő, mert a másodfokú bíróság a keresetlevél áttételét elrendelő végzés megváltoztatásával, az áttétel mellőzésével maga állapította meg, hogy az ügyész által védett természeti értékben okozott kár megtérítése iránt indított per a közérdek védelmében indított per [Pp. 20. § (3) bekezdés a) pont ac) alpont], közérdekű fizetési meghagyásról viszont a hatályos törvények nem rendelkeznek. További törvényi aggályokat vet fel szerinte a díjfizetési kötelezettség, amelyre a fizetési meghagyásos eljárásban az illetékfizetési kötelezettségtől eltérő szabályok vonatkoznak. A közjegyzőnek az Fmhtv. 24. § (1) bekezdés b)–c) pontjai alapján vissza kell utasítania a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet, ha a követelés érvényesítése kizárólag bírósági hatáskörbe tartozik, illetve megállapítható, hogy a fizetési meghagyás kibocsátásának a 3. § vagy törvény egyéb rendelkezése alapján nincs helye.

[19] A felperes felülvizsgálati kérelmében egyebekben részletesen előadta, miért tartja a jogerős végzést a Kúria megjelölt közzétett határozataitól jogkérdésben eltérőnek.

[20] Az alperes nem terjesztett elő felülvizsgálati ellenkérelmet.

[21] A Kúria végzésével a felperes kérelmére a következők miatt engedélyezte a felülvizsgálatot a jogerős ítéletben felvetett jogkérdés társadalmi jelentőségére [Pp. 409. § (2) bekezdés b) pont második fordulat] tekintettel.

[22] Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) B) cikk (1) bekezdésében rögzített jogállamiság elvének tartalmi eleme, hogy az állami szervek csak a jogszabályban meghatározott feladat- és hatáskörükben járhatnak el. Az Alaptörvény 29. cikk (2) bekezdés d) pontja szerint a legfőbb ügyész és az ügyészség a közérdek védelmezőjeként gyakorolja az Alaptörvény vagy törvény által meghatározott további feladat- és hatásköröket. Ha az ügyész a jogszabályokban meghatározott állami igényt nem tudja érvényesíteni, sérül az Alaptörvény XXI. cikk (2) bekezdésében és P) cikk (1) bekezdésében szereplő alkotmányos követelmény. Az ügyészség jogainak Alaptörvénybe ütköző módon való szűkítése és korlátozása alaptörvényellenes joggyakorlat kialakításához és az ügyészség közérdekvédelmi működésének ellehetetlenítéséhez vezethet. Mindezekre tekintettel a társadalom széles körét érinti annak a jogkérdésnek az elbírálása, hogy az ügyész a védett természeti értékben okozott kár megtérítése iránti, hárommillió forintot meg nem haladó, a jelen esetben 100 000 forint összegű követelést milyen eljárásban érvényesítheti, fizetési meghagyás útján vagy keresettel.

[23] A Kúria a felperesnek a Pp. 409. § (3) bekezdésére alapított felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmét alaptalannak ítélte, ezért az ezen az alapon kért felülvizsgálatot megtagadta. Erre tekintettel a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltéréssel kapcsolatos felülvizsgálati hivatkozásokat érdemben nem vizsgálhatta.

[24] Az így meghatározott felülvizsgálati keretek között eljárva [Pp. 423. § (1) bekezdés] a felülvizsgálat eredményeként a Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem alapos, a jogerős végzés a következők miatt az ügy érdemére kiható módon jogszabálysértő.

[25] A Kúria elöljáróban rögzíti, hogy a fenti jogkérdés vizsgálata során több – részben jogállási, részben eljárásjogi – jogszabály (kiemelten: Ütv., Pp., Fmhtv., Tvt.) egymással is egybevetett értelmezését kellett elvégezni, az ügyészség Alaptörvény 29. cikkében rögzített alkotmányos kötelezettségeivel összhangban.

[26] Ezzel összefüggésben kiemeli, hogy az Alaptörvény 28. cikke szerinti értelmezési szabály szerint: „A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.”

[27] A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmét az alábbiakra tekintettel ítélte alaposnak.

[28] A felperes helyesen mutatott rá felülvizsgálati kérelmében, hogy az ügyészi eljárás törvényi kereteit az ügyészség Alaptörvényben rögzített feladatai, az Ütv., valamint a külön jogszabályok által biztosított feladat- és hatáskörei határozzák meg. Az Ütv. 1. § (2) bekezdésében foglaltakból következően az ügyész konkrét ügyekben való fellépése és a fellépés módja minden esetben közvetlenül valamely külön törvényi rendelkezésre vezethető vissza. Az ügyésznek ennek megfelelően nemcsak a fellépés esetei, hanem a fellépés módja tekintetében is külön törvényi felhatalmazásra van szüksége. Az Ütv. 26. § (1) bekezdése szerint az ügyészség a büntetőjogon kívüli közérdekű feladat- és hatásköreit elsősorban bírósági peres és nemperes eljárások megindításával (perindítási jog), valamint hatósági eljárások kezdeményezésével és jogorvoslat előterjesztésével gyakorolja (a továbbiakban együtt: fellépés). Az Ütv. 27. § (5) bekezdés e) pontja szerint törvény a környezet, természet és termőföld védelmével összefüggésben perindításra jogosíthatja az ügyészt.

[29] Természeti érték károsítása esetén az ügyészt a Tvt. 60. § (2) bekezdése jogosítja fel a fellépésre. A Tvt. 60. §-ához fűzött előterjesztői (korabeli miniszteri) indokolás szerint a természet védelme érdekében az ügyésznek kiemelt szerepe van, önálló keresetindítási, valamint felügyeleti jogkörrel, melynek részletes szabályait az ügyészségről szóló törvény tartalmazza. A jogalkotó a Tvt. 60. § (2) bekezdését a Tvt.-hez képest később megalkotott jogszabályok (Fmhtv., Ütv., Pp.) hatálybalépése után nem módosította. Az ügyészi keresetindítás módját meghatározó további külön törvényi rendelkezés nincs. Ebből következően a Tvt. 60. § (2) bekezdésében foglaltak egyben az ügyészi igényérvényesítési mód szabályozásának is minősülnek. E jogszabályhely szerint: „Természeti érték, terület, valamint védett természeti terület veszélyeztetése, károsítása esetén az ügyész keresetet indíthat a tevékenységtől való eltiltás, illetőleg a tevékenységgel okozott kár megtérítése iránt.” A Tvt. általi igényérvényesítési mód tehát a keresetindítás, ami értelemszerűen a Tvt. által biztosított bírói utat [Pp. 1. § (1) bekezdés], azaz bírósági polgári peres eljárást feltételez.

[30] A Pp. 254. § (1) bekezdése szerint „[c]sak a közjegyző hatáskörébe tartozó, a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvényben szabályozott fizetési meghagyásos eljárásban érvényesíthető – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a kizárólag pénz fizetésére irányuló olyan lejárt követelés, amelynek pertárgyértéke a hárommillió forintot nem haladja meg.” A Kúria rámutat: a Tvt. 60. § (2) bekezdése a Pp. 254. § (1) bekezdése alkalmazása körében az e jogszabályhely szerint kivételt képező „törvény eltérő rendelkezése”, tekintettel arra, hogy az ügyész igényérvényesítése nem tartozhat az Fmhtv. hatálya alá. Az Fmhtv. preambuluma szerint ugyanis e törvényt az Országgyűlés „a természetes személyek és jogképes szervezetek nem vitatott pénzköveteléseinek gyorsabb és hatékonyabb érvényesítése érdekében” alkotta. A fizetési meghagyás tehát egyrészről és alapvetően magánfelek egymás közötti pénzköveteléseinek behajtására szolgál. A „közérdek védelmezőjeként” [Alaptörvény 29. cikk (2) bekezdés d) pont] törvény – adott esetben a Tvt. 60. § (2) bekezdése – által meghatározott további feladat- és hatásköröket gyakorló ügyész azonban nem azonosítható az Fmhtv. által meghatározott e személyi körrel. Másrészről – ahogyan az az Fmhtv. preambulumában, valamint a törvényjavaslat előterjesztői (korabeli miniszteri) indokolásában is kifejezésre jut – a fizetési meghagyásos eljárás célja a nem vitatott pénzkövetelések egyszerűsített eljárásban, peren kívül történő gyors, hatékony elintézése. Mindebből következően helytálló a felperesnek az a felülvizsgálati hivatkozása is, miszerint az Alaptörvény 29. cikk (2) bekezdés d) pontjára figyelemmel a közérdek védelmében fellépő ügyész állam javára szóló igényérvényesítése nem tartozik ebbe a körbe. A 2010. június 1. napja óta nem bírósági, hanem közjegyzői nemperes eljárásként szabályozott, közjegyzői hatáskörbe tartozó fizetési meghagyásos eljárás nem szolgálhat arra, hogy abban az ügyész absztrakt közjogi jogalanyként az állam javára kérje kártérítés megfizetését.

[31] Továbbá: a fizetési meghagyás jogintézményének az ügyészi igényérvényesítésre is vonatkoztatott alkalmazása annak – az illetéktől eltérően szabályozott – költség (díj) vonzata miatt sem állhatott a jogalkotó szándékában, mert az nem felelne meg az Alaptörvény 28. cikke szerinti, a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos cél tételezésének.

[32] A fentiek alapján a hivatkozott jogszabályi rendelkezések Alaptörvénynek megfelelő, együttes értelmezésével okszerűen az következik, hogy a védett természeti értékben okozott kár megtérítése iránti hárommillió forintot meg nem haladó követelés az ügyész által kizárólag bírói úton, polgári peres eljárásban előterjesztett keresettel érvényesíthető.

[33] A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az ügyész keresetlevelét a Pp. 176. § (1) bekezdés b) pontja alapján visszautasító elsőfokú határozatot a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott eljárásjogi jogszabályok megsértésével hagyta helyben.

[34] A Kúria a jogszabálysértő jogerős végzést – az elsőfokú végzésre is kiterjedően – hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a perfelvételi szaktól új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.